Mt 13,1-23 (Szent István Társulati Biblia)
1Egyik nap Jézus kiment a házból, és leült a tó partján.
2Nagy tömeg gyűlt köréje, ezért beszállt egy bárkába, és leült, a tömeg pedig a parton maradt.
3Ekkor példabeszédekben sok mindenre tanította őket, mondván: „Íme, kiment a magvető vetni.
4Amint vetett, némely szem az útszélre esett. Jöttek az égi madarak, és fölcsipegették.
5Más mag köves talajba hullott, ahol nem volt neki elég föld. Gyorsan kikelt, mert nem volt mélyen a földben.
6Amikor azonban forrón tűzött a nap, elszáradt, mert nem volt gyökere.
7Ismét más szúrós bogáncsok közé esett. Amikor a bogáncsok felnőttek, elfojtották.
8A többi jó földbe hullott, s termést hozott, az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik meg harmincszorosat.
9Akinek füle van, hallja meg!”
10Ekkor odamentek hozzá tanítványai, és megkérdezték: „Miért beszélsz nekik példabeszédekben?”
11„Nektek megadatott, hogy megértsétek a mennyek országának titkait – felelte –, de nekik nem.
12Akinek van, annak még adnak, hogy bőségesen legyen neki, de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van.
13Azért beszélek nekik példabeszédekben, mert van ugyan szemük, de nem látnak, van ugyan fülük, de nem hallanak.
14Beteljesedett rajtuk Izajás próféta jövendölése, mely így szól:
14Hallván hallotok, de nem értetek,
14nézvén néztek, de nem láttok.
15Megkérgesedett e népnek a szíve.
15Nehezen hallanak a fülükre,
15a szemüket meg behunyták,
15hogy szemükkel ne lássanak,
15fülükkel ne halljanak,
15s szívükkel ne értsenek,
15nehogy bűnbánatot tartsanak,
15és meggyógyítsam őket.
16A ti szemetek boldog, mert lát, s a fületek is az, mert hall.
17Bizony mondom nektek, sok próféta és sok igaz ember kívánta látni, amit ti láttok, de nem látta, és hallani, amit ti hallotok, de nem hallotta.
18Ti tehát halljátok a magvetőről szóló példabeszédet!
19Aki hallgatja az országról szóló tanítást, de nem érti meg, ahhoz eljön a gonosz és elrabolja, amit a szívébe vetettek. Ez az, ami az útszélre esett.
20A köves talajba hullott ellenben az, aki meghallgatja a tanítást, és szívesen be is fogadja,
21de az nem ver benne gyökeret, mert csak ideig-óráig él. Amikor a tanítás miatt szorongatás, üldözés éri, csakhamar megbotránkozik.
22A szúrós bogáncs közé hullott pedig az, aki meghallgatja a tanítást, de a világi gondok s a csalóka gazdagság elfojtja a tanítást, úgyhogy nem hoz termést.
23Végül a jó földbe hullott az, aki meghallgatja, megszívleli a tanítást, s jó termést is hoz, az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat.”
Ugrás a hivatkozott fejezethezMt 13,1-23 (Káldi-Neovulgáta)
1Azon a napon Jézus kiment a házból, és leült a tenger mellett.
2Nagy tömeg gyűlt össze körülötte. Ezért beszállt egy bárkába, leült, az egész tömeg pedig a parton állt.
3Sok mindent elmondott nekik példabeszédekben: „Íme, kiment a magvető vetni.
4Amint vetett, némelyik mag az útfélre esett. Jöttek a madarak és fölszedegették.
5Más magok köves helyre estek, ahol nem volt sok földjük. Hamar kikeltek, mert nem voltak mélyen a földben.
6De amikor a nap felkelt, megperzselődtek, s mivel nem volt gyökerük, elszáradtak.
7Néhány másik a tövisek közé esett. A tövisek felnőttek és elfojtották őket.
8Végül más magok a jó földbe hullottak. Ezek termést hoztak, az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, ismét másik harmincszorosat.
9Akinek van füle, hallja meg!”
10Odamentek hozzá a tanítványok és megkérdezték tőle: „Miért példabeszédekben szólsz hozzájuk?”
11Ő ezt válaszolta nekik: „Mert nektek megadatott, hogy megismerjétek a mennyek országának titkait, nekik viszont nem.
12Akinek ugyanis van, annak még adnak és bővelkedni fog, de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van.
13Azért szólok hozzájuk példabeszédekben, mert néznek, de nem látnak, és hallanak, de nem értenek.
14Beteljesedik rajtuk Izajás jövendölése, aki azt mondta:
14»Hallván hallotok majd, de nem értetek,
14és nézvén néztek, de nem láttok.
15Mert elhízott e népnek a szíve,
15a fülükkel nehezen hallanak,
15a szemüket pedig behunyták,
15nehogy lássanak a szemükkel,
15halljanak a fülükkel,
15értsenek a szívükkel;
15nehogy megtérjenek, és meggyógyíthassam őket«.
16A ti szemetek azonban boldog, mert lát, és a fületek, mert hall.
17Bizony, mondom nektek: Sok próféta és igaz vágyott látni, amiket ti láttok, és nem látta, hallani, amiket ti hallotok, de nem hallotta.
18Halljátok hát a magvető példabeszédét:
19Amikor valaki hallja az Ország igéjét, s nem érti meg, akkor eljön a gonosz és elragadja, amit a szívébe vetettek: ez az, ami az útfélre esett.
20A köves helyre hullott mag pedig az, aki hallja az igét, s mindjárt be is fogadja örömmel,
21de nincs gyökere, és csak ideig-óráig tart. Amikor az ige miatt szorongatás és üldözés támad, hamar megbotránkozik.
22A tövisek közé hullott pedig az, aki hallja az igét, de a világ gondjai és a vagyon szeretete elfojtják azt, és gyümölcstelen marad.
23A jó földbe vetett mag pedig az, aki hallja az igét és meg is érti azt. Aztán gyümölcsöt hoz: az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat.”
Ugrás a hivatkozott fejezethezMt 13,1-23 (Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás)
1Egy nap Jézus elment hazulról és leült a tó partján.
2Nagy tömeg gyűlt köréje, ezért beszállt a bárkába és leült, a nép pedig a parton maradt.
3Ekkor példabeszédekben sok mindenre oktatta őket. Ezzel kezdte: „Kiment a magvető vetni.
4Amint vetett, némely szem az útfélre esett. Odaszálltak az (égi) madarak és fölcsipegették.
5Némely meg köves helyre esett, ahol nem volt elég földje. Csakhamar kikelt, mert nem jutott mélyen a földbe.
6Amikor a nap magasabbra hágott, megperzselődött, és gyökér híján elszáradt.
7Némely pedig tövisek közé hullott. Amint a tövisek felnőttek, elnyomták.
8A többi jó földbe hullott és termést hozott: egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, némelyik meg harmincszorosat.
9Akinek füle van, hallja meg!”
10Akkor odamentek hozzá tanítványai és megkérdezték tőle: „Miért szólsz hozzájuk példabeszédekben?”
11Ő így felelt: „Nektek jutott, hogy megértsétek a mennyek országának titkait, nekik azonban nem.
12Akinek ugyanis van, annak még adnak, hogy bővelkedjék, de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van.
13Azért szólok nekik példabeszédekben, mert szemük van, de nem látnak, fülük van, de nem hallanak és nem értenek.
14Beteljesedik rajtuk Izajás próféta jövendölése: Hallván halljátok, de nem értitek,
14nézvén nézitek, de nem látjátok!
15Megkérgesedett e népnek a szíve:
15fülükre nagyot hallanak
15és behunyják szemüket,
15hogy szemükkel ne lássanak
15és ne halljanak fülükkel,
15szívükkel ne értsenek és meg ne térjenek,
15hogy meggyógyítsam őket.
16Boldog a ti szemetek, mert lát, és a ti fületek, mert hall.
17Bizony mondom nektek, sok próféta és igaz ember kívánta látni, amit ti láttok, de nem láthatta, és hallani, amit ti hallotok, de nem hallhatta.
18Halljátok tehát a magvetőről szóló példabeszédet.
19Amikor valaki meghallgatja Isten országának igéjét, de meg nem szívleli, eljön a gonosz és elragadja, amit a szívébe vetettek. Ez az, akinél a mag az útfélre esett.
20A köves talajra hullott meg az, aki meghallgatja az igét és szívesen be is fogadja,
21de nem ver benne gyökeret, csak ideig-óráig tart. Mikor az ige miatt baj és üldözés támad, csakhamar eltántorodik.
22A tövisek közé hullott pedig az, aki meghallgatja az igét, de a világi gondok és a csalóka gazdagság elfojtják az igét és meddő marad.
23Végül a jó földbe hullott az, aki az igét meghallgatja, megszívleli és termést is hoz: egyik százszorosat, másik hatvanszorosat, némelyik meg harmincszorosat.”
Ugrás a hivatkozott fejezethezMt 13,1-23 (Simon Tamás László Újszövetség-fordítása)
1Aznap Jézus kiment a házból, és leült a tenger partján.
2Nagy sokaság gyűlt össze körülötte, ezért beszállt egy hajóba, és leült; az egész sokaság pedig a parton állt.
3Aztán sok mindenre tanította őket példázatokkal:
3– Íme, kiment a magvető vetni.
4Vetés közben néhány mag az útfélre esett. Jöttek a madarak, és felkapkodták.
5Néhány sziklás helyre esett, ahol nem volt sok föld. Azonnal kihajtottak, mert nem voltak mélyen a földben.
6De amikor a nap felkelt, megperzselődtek, és mivel nem volt gyökerük, kiszáradtak.
7Néhány tövisek közé esett. A tövisek megnőttek, és megfojtották őket.
8Néhány jó földbe esett, és termést hozott. Az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat.
9Akinek van füle, hallja!
10A tanítványok odamentek hozzá, és ezt mondták neki:
10– Miért példázatokban szólsz hozzájuk?
11Így válaszolt:
11– Nektek megadatott, hogy megértsétek a mennyek országának titkait, nekik azonban nem adatik meg.
12Mert akinek van, annak adnak, és bővelkedik; akinek pedig nincs, attól azt is elveszik, amije van.
13Azért beszélek nekik példázatokban, mert látván nem látnak, hallván nem hallanak, és nem értenek.
14Beteljesedik rajtuk Izajás jövendölése: Hallván halljatok, de ne értsetek, nézvén nézzetek, de ne lássatok!
15Mert érzéketlenné lett ennek a népnek a szíve. Fülükkel nehezen hallanak, szemüket behunyták, hogy szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak, szívükkel ne értsenek, hogy meg ne térjenek.
15Pedig meggyógyítanám őket.
16Boldog a ti szemetek, mert lát, és boldog a ti fületek, mert hall.
17Bizony, mondom nektek, hogy sok próféta és igaz vágyott arra, hogy lássa, amit ti láttok, de nem látta meg, és hallja, amit ti hallotok, de nem hallotta meg.
18Halljátok hát a magvető példázatát!
19Amikor valaki hallja az Ország igéjét, de nem érti, akkor eljön a Gonosz, és elragadja azt, ami szívébe lett vetve. Ez az, akinél az útfélre hullott a mag.
20Akinél pedig sziklás talajra hullott, az hallja az igét, és nyomban örömmel fogadja,
21de nem gyökerezik meg benne, hanem csak ideig-óráig tart ki, és ha nyomorúság vagy üldözés támad az ige miatt, nyomban eltántorodik.
22Akinél pedig tövisek közé hullott, az hallja az igét, de e világ gondja és a gazdagság csábítása megfojtja az igét, és terméketlen marad.
23Akinél pedig jó földbe hullott, az hallja és érti az igét, és termést hoz: az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat.
Ugrás a hivatkozott fejezethezMt 13,1-23 (Káldi Biblia)
1Az napon kimenvén Jézus a házból, a tenger mellett ül vala.
2És nagy sereg gyülekezék hozzája, úgy, hogy a hajócskába szállván, leült, és az egész sereg a parton állott.
3És sokat szóla nekik példabeszédekben, mondván: Ime a magvető kiméne vetni.
4És a mint vetett, némelyek az útfélre esének, és eljövén az égi madarak, megevék azokat.
5Némelyek pedig köves helyekre esének, hol nem vala sok földük, és hamar kikelének, nem lévén mélyen a földben.
6De a nap melegében a hőség megütvén azokat, minthogy nem vala gyökerök, elszáradának.
7Némelyek pedig tövisek közé esének, és felnövén a tövisek, elfojták azokat.
8Némelyek pedig jó földbe esének és termének, némely százannyit, némely hatvanannyit, némely harminczannyit.
9A kinek fülei vannak a hallásra, hallja meg. .
10És hozzá menvén a tanítványok, mondák neki: Miért szólasz nekik példabeszédekben?
11Ki felelvén, mondá nekik: Mert nektek adatott tudnotok a mennyek országa titkait, nekik pedig nem adatott.
12Mert a kinek vagyon, annak adatik, és bővelkedni fog; a kinek pedig nincsen, a mije van is elvétetik tőle.
13Azért szólok nekik példabeszédekben, mert látván, nem látnak, és hallván, nem hallanak, és nem értenek.
14És beteljesedik rajtok Izaiás jövendölése, mely így szól: Hallván hallotok, és nem értetek; és látván láttok, de mégsem láttok.
15Mert megvastagodott e nép szive, és füleikkel nehezen hallanak, és szemeiket behunyják, netalán hogy lássanak szemeikkel, és füleikkel halljanak, és értsenek szivökkel, és megtérjenek, és meggyógyítsam őket.
16A ti szemeitek pedig boldogok, mert látnak, és füleitek, mert hallanak.
17Mert bizony mondom nektek, hogy sok próféták és igazak kivánták látni, a miket láttok, és nem látták; és hallani, a miket hallotok, és nem hallották.
18Ti tehát halljátok a magvető példabeszédét.
19Ha valaki hallja az ország igéjét, és nem érti, eljő a gonosz, és elragadja a mi szivébe vettetett; ez az, mi útfélre vettetett.
20A mi pedig köves helyre vettetett, az, ki az igét hallja, és mindjárt örömmel fogadja azt;
21de nincs gyökere magában, hanem csak ideig tart; mikor pedig háborúság és üldözés indíttatik az igéért, azonnal megbotránkozik.
22A mi pedig tövisek közé vettetett, az, ki az igét hallja, de e világi szorgoskodás és a gazdagság csalárdsága elfojtja az igét, és gyümölcstelenné leszen.
23A mi pedig jó földbe vettetett, az, ki az igét hallja és érti, és gyümölcsöt hoz, és terem némely százannyit, némely hatvanannyit, némely pedig harminczannyit. 21.)
Ugrás a hivatkozott fejezethez
